Agyalás
2011 július 14. | Szerző: Fátyolfelhő
Ma a testvérem és a vőlegénye jön hozzám. 2 évig külföldön dolgoztak, ott ismerkedtek meg, és kapott az én hugicám egy gyűrűt. A lányom náluk volt az elmúlt 3 napban, most itt lesznek és csavarogni fogunk. Az agyalásom megint folytatódik. Holnap kellene 12 hetes vizsgálatokra menni. Ha arra gondolok, holnap hányan fognak ezen részt venni kicsiny országunkban, és hányan vetetik majd el, mert nem kell nekik, akkor miért nem adott inkább nekem egyet, nekünk, akiknek elment. Pedig aztán mi nagyon szerettük volna. Vártuk volna. Örültünk volna. Megint előjött egy kis depresszió féleség, és az a bizonyos űr. Mosolyogni kell, megint kérdezni fogják, hogy vagy, ráadásul hétvégére egy kerti partira is hivatalosak vagyunk, ahol megint jönni fognak azok a kérdések. Meddig tart ez? Meddig lesznek kérdések? Szánakozó tekintetek, amikor mindenki annyit mond “sajnálom, de ennek így kellett lennie, és ne aggódj, lesz majd másik”. De ha nekem Ő KELLETT, Ő az ENYÉM VOLT
a nagy felismerés
2011 július 14. | Szerző: Fátyolfelhő
Nemrég döbbentem rá, már eltelt 1 teljes hét a műtétem óta. Nagyon gyorsan szállt el, és ami meglepő, most nem érzem közelinek sem. Olyan, mintha sokkal régebben történt volna. Délben be kellett mennem a táppénzes papíromért, na hova máshova, mint a terhesgondozóba. Ott van egy nagyon szimpatikus és rendkívül kedves hölgy. Rögtön tudta ki vagyok, beszélgettünk, és leegyeztettük a jövő heti kontrollom időpontját. Mondta, mivel látja jobban nézek ki, azt tanácsolná, ne akarjam most azonnal a következő terhességet, nem kell a vitaminok tömkelege, a lélek a legfontosabb. Ott, ha mindent rendbe teszek, meg lesz az eredménye. Mondtam, hogy voltam a homeopata orvosunknál, és ő is ezt javasolta, na meg majd a tűket, és egy hormonjaimat helyrerakó golyócskát. Azt hiszem ideje lesz pihenni. Hál’ istennek a jövő héten elmegyünk a Tiszára pár napra, illetve utána is csak pihi lesz. Strand, láblógatás, kirándulás, már várom. Talán vízbe is mehetek már, és javasoltak valami speciális tampont, ami véd is a baktériumoktól. Majd meglátom, fogja – e tanácsolni a doki is a használatát. Egy hét. Hihetetlen. Amúgy a rendelők előtt megint kismamák hada várakozott. Irigylem mindegyikőjüket. De azt hiszem, ez a normális.
esti álom
2011 július 14. | Szerző: Fátyolfelhő
Ma reggel, pontosabban hajnalban borzasztóvolt felébredni. Újra átéltem álmomban a múlt heti napot. Ultrahang, missed ab, műtő… Iszonyatos volt…A legrosszabb akkor volt, hogy álmomban álmodtam ezt, és arra keltem fel, hogy “úristen, ez szörnyű lenne”, de felkeltem, és igaz volt. Velem tényleg megtörtént mindez. Tegnap este mint írtam, jöttek hozzám. A kislány 3 éves és teljesen olyan, mint amilyen az én lányom volt. A sunyisága, amikor azt mondjuk, hogy még a nézése sem áll jól, hát akkor az mindkét csajosra igaz. A párom viszonylag korán hazajött,fél 8-kor, és elmentünk 4-en, mi ketten, a 2 vendég megvacsorázni. Ami miatt ezt megemlítem, mert ott ülve néztem az uram, és láttam, hogy másként nézi, másként szól a keresztlányához. Benne is biztos 1000x megfogalmazódott, hogy miért pont vele, velünk kellett ennek megtörténnie. A testvérétől tudom, hogy ő is ugyanolyan rosszul vette, mint én. Mi, ha együtt vagyunk, voltunk a műtét után, jobbnak láttuk, ha csak bíztatót, vagy tényekről beszélünk. Ez nem egy olyan fájdalom, hogy kérsz egy gyógyszert?? Ez más. Itt jobb megfogni a másikat, némán megölelni. Igaz, hogy nem szavak kellenek az érzésekhez. Érintések, tekintetek, és a mindent eláruló sóhajok.
köszönet
2011 július 13. | Szerző: Fátyolfelhő
A vendégem késik. Nem keveset. De inkább hagyjuk ezt. Most csak azért írok, hogy megköszönjem Nektek, “Szárnyalok”, “Füleske” a kedves szavakat. Köszönöm Nektek. Tudjuk nem vagyunk egyedül, tudjuk, hisszük van remény. Füleske egyet értek veled, azt a mondatot, hogy ez csak az első ilyen, és nem a világ vége én is hallottam a dokitól, a gondozóból. De ha velük történt volna is ilyen egyszerűen kezelnék?! Ők nem tennének meg mindent utólag a vizsgálatokkal?! Amikor baj lenne náluk, nem írnának rögtön ki vizsgálatokat, gyógyszereket?! A válasz szerintem mindenkinek egyértelmű: IGEN. De mi csak egyszerű, futószalagon jövő emberek vagyunk, és hozzuk a negatív terhességi statisztikát. A mi szerencsétlenségünkre.
Más. Ma 5 nappal a műtétem után nyilalgat, feszül néha az alhasam, megint vérezgetek. Tudom ezt is normálisnak tartják, de számomra ez sem az, az elmúlt 2 nap tökéletes fizikai állapotom után. Mivel idegesít, holnap reggel bemegyek a dokihoz.
remény keresés
2011 július 13. | Szerző: Fátyolfelhő
A ma reggeli nagy felbuzdulásom az idő előre haladtával kezd ám alább hagyni. Javuló tendenciát mutatva ma nem bújtam a netet, mindenfélét olvasva. A vendégem még nem jött, de szerintem nemsokára megérkezik. Megint beszélnem kell majd róla. A kedvenc kérdésem: Hogy vagy? Hát hogy lennék??? Babám nincs, hasam van, a melleimről nem is szólva. Bár méreteit tekintve igen elégedett vagyok. Most kellene fotózni, hogy ha kisebb lesz, milyet és mekkorát szeretnék. :-)) Amit még nem említettem egy rokonunk is babát vár, ő 2 héttel jár(t) előttem. Hál’ istennek minden rendben nála, de az biztos hogy egy egészséges féltékenység azért meg van bennem. Sokszor kérdezem, ha neki, most nem személyesítve a rokonra, de ha valakinek aki szembejön lehet, van, nekem miért nem, nekem miért kell ezen végigmennem???? Nem lehetett volna egy kéztörés, egy mandulagyulladás, egy akármi??
Derűsebb reggelek
2011 július 13. | Szerző: Fátyolfelhő
Miután felkeltem, megint megálltam a tükör előtt. A legrosszabb még az, hogy a megnövekedett hasam, mintha már csak azért sem akarna “visszamenni”. Nehogy elfelejts!! – mondja még mindig nekem. Hogy is lehetne elfelejteni, hisz az enyém volt, láttam kezét, lábát, bár igaz még igencsak pici és furcsa kinövések voltak. :-)) De a reggelek ezeket leszámítva jobbak. Mintha minden reggel új erőre kapnák. Ma például megint azzal keltem, hogy igenis lehet nekünk egy csöppség, és igenis kiváló, majmoló szülők lehetünk mi is. Csak tenni kell érte. Már alig várom, szinte visszafelé számolom a napokat, hogy mikor lehet menni vizsgálatra, és mikor lehet élesben a babaprojektet elkezdeni. Sok olvasás után a magam doktorrá avanzsálása közben arra jutottam, vagy valami kromoszóma-rendellenesség, vagy ami ha beigazolódik, sárgatest-hormonhiányos lehetek, kikészülök. Ugyanis ez ellen lehetett volna tenni, egyszerű bogyókkal. Csak nem értem, hogy miért nem adott a doki, amikor véreztem és barnáztam. Tudom, akkor sem 100 % lett volna, hogy megmarad, de egy lehetőség, hogy a bajt elkerüljük. Az igazi okokat csak odafent tudják, de igen sokat lehet rajta agyalni. Na de uccse neki. Majd most nem lesz hiba. Amit lehet megteszünk. A lányom volt a legaranyosabb. Amikor megtudta, hogy lehet kistestvére, azt mondta: De jó, lesz kit csicskáztatni. És milyen igaza van!! A párommal megbeszéltük, hogy tényleg igaza van. Mindig a legkisebb hozza be az innivalót, viszi ki a tányért, szalad át a másik szobába…. és sorolhatnám. De azt is hozzátette, aludhat a szobájában, majd ő fel fog kelni hozzá éjszaka. Egy tündéri lány, bár sokszor igazi hisztis picsusz. De így szeretjük, így a tökéletes. Nemsokára, vagyis kora délután látogatóim lesznek. A párom testvére, és valami rend féleséget kellene csinálni. Rossz, hogy tudom, megint beszélnem kell róla, hogy megint egy szánakozó tekintet fog fogadni.
missed ab
2011 július 12. | Szerző: Fátyolfelhő
Hűha. Tényleg jól esett. Visszaolvastam, és meg kell mondani, megkönnyezem még a picikét aki a hasamban volt, de tudom fel a fejjel. Sokat olvastam azóta a nap óta, hogy mi lehetett a baj. Beszélgettem ismerősökkel, olvastam írásokat a neten nagyon sok helyen. Mindannyiunkat foglalkoztatja sok kérdés. Mikor lehetek megint terhes? Mikor próbálkozhatunk? Mit kell szednem? Ami pedig a legfontosabb, hogyan tovább. Én megfogadtam, mihelyt lehet, újra próbálkozunk. A párom is tegnap a boltban, amikor egy traktort látott mondta, ha lesz babánk, ő vesz egy ilyet. Kérdeztem újra? Mondta igen és megfogta a kezem. Némán mentünk tovább. Addig is, míg nem néz meg újra a doki, és nem néz hormonokat, szedek folsavat, k – vitamint, és a magne B6-ot. A gondozóban mondták, ezek nem ártanak, és csak jókat tehetnek. Segíthetnek a jövőben. Amúgy menni fogok egy természetgyógyászhoz is. A barátnőmnek segített, ő 2 hónap múlva szülni fog. 2- 3 hónap alatt jött össze nekik a baba, pedig az első 3 év alatt, hormonokkal és 2 missed ab után érkezett meg. Bízok benne, nálunk is segít. Olvastam a Jónás – naptárról. Kipróbálom. Érdekesek vagyunk mi emberek. Amikor a lányom kicsi volt, és járni tanult, bármikor elesett, felállt. Újra próbálta. Ha tornyot épített, de eldőlt, mérgesen széttúrta, lábbal is rásegített, de újra próbálta. Ezt látom most magamon is. Mindent beleadok, és ha meg van nekünk írva, lesz megint. Amúgy is azt írják, ilyen után jó a következő 6 hónapban teherbe esni, mivel kisebb a valószínűsége, hogy megismétlődik a baj. De gondolom, tenni is kell érte, tehát viszgálat, vitamin. Lehet most kérdeznétek, miért nem szedtem ezelőtt. Mielőtt megtudtam terhes vagyok, nem szedtem semmit, mivel sokat dolgoztam, 4 éve semmi sem volt, és már nem is volt téma nálunk. Úgy voltunk, ha jön, akkor sem késő, hisz mint tudjuk, sokan még a c-vitamint sem ismerik, mégis minden ok náluk. Hát akkor nálunk mi lehetne a baj. Utána szedtem mindent, amit mondtak. Na tehát, most olvasok, tágítom az agyam, és bízok. Várom az orvosom mondatait, a vizsgálatokra is mennék már. Bár, hogy mosolyogjak is, és ti is, a párom a legaranyosabb. Mint egy jó férfi, nehezen tűri az immár június elejétől tartó önmegtartóztatást, pedig még hátra van 5 kemény hét. Utána azt hiszem, nem menekülhetek, de már nem is bánnám. Viszont ami érdekes, sohasem éreztem ilyen közel magamhoz, mint most. Baj volt, van és mi némán szeretjük egymást. Mint még soha…
minden kezdet nehéz?
2011 július 12. | Szerző: Fátyolfelhő
Üdv mindenkinek!
Jelenleg egyet tehetek, előre nézek. Mivel tudom, hogy többen vagyunk, én a kórházban 3 másik anyukával voltam bent ilyen bajjal, ezért megfogadtam, leírom. Nem vagytok egyedül. Sok mindennek szeretnék utána járni, a tapasztalataimat megosztani ezekkel az anyukákkal. Így leírom mindig, mire akadtam, mivel lettem okosabb, és hogy hiába nehéz a mi kezdetünk, utána nálunk is kopogtat a gólya.
akadozó agyalás
2011 július 15. | Szerző: Fátyolfelhő
Ma reggel igen későn ébredtem, majdnem 10 volt. Tegnap nagyon sokat beszéltam a tesómmal, hisz az elmúlt napokban nem is volt rá időnk, hogy kettesben legyünk. Reggeli ébredésemkor már megint az első gondolatom “ő” volt. Nemrég még milyen izgalommal vártam a mai napot, a vérvételt, uh-t… De hál’ istennek sok felé kellett rohangálnom, így az én szokásos agyalásomra nem is jutott idő. Ma megint egy pozitív napnak érzem a mait, bár mégsem olyan tökéletes. Remélem az lesz, de a golyócskák jó hatással vannak a közérzetemre. Bár a fodrászomnál megint elsírtam magam. Meg ő is. Majd jött a szokásos mondat: Ennek így kellett lennie! De velem, nálam kellett így lennie? Miért? Tudom, ott bent valahol mélyen, ennek így kellett lennie, így jobb, de nehéz. Egy dolog biztos bennem: Szeretnék egy babát, és mihelyt a doki áldását adja rá, most sem, mint idáig 4 éve sem, a védekezést igencsak hanyagolni fogjuk. Indulnom kell megint, még rengeteg elintézni való vár rám. Legalább addig is akadozik az agyalásom.
Oldal ajánlása emailben
X